Kezdeti lépések:

Már régóta készítek fényképeket, persze csak amatőr szinten, az előhívás után az albumba való rendezés az, ami mindig is érdekelt. Először hagyományos fényképezőgéppel készítettem a képeket, főleg a gyerekeimről, és ezeket rendeztem hagyományos fotóalbumba. Nagyon jó utólag nézegetni őket. Aztán párom meglepett egy Sony 828 típusú géppel, nahát, szerelembe estem vele. Halomszámra készültek a fényképek, gyűltek-gyűltek a képek, nem győztem a fotóalbumokat, összecsaptak fejem fölött a hullámok, és akkor ráleltem egy digitális fotóalbumkészítő programra. A kezdeti óvatos lépések után teljesen megtáltosodtam, már nem csak a képeket tettem bele az albumba, hanem mindenféle díszeket, wordart-okat. Már vagy 20 digitális albumot készítettem, kisebb-nagyobb méretben, különféle - vászon, fényes kemény borítással és bőrkötésben is. Szóval mindenféle variációban. És most beütött a scrapbook hagyományos változata! Neten való keresgéléseim közben ráakadtam Nőicsizma blogjára.  noicsizma.blogspot.com Nevezetesen a rajta lévő hagyományosan készített srapbook albumára. Fantasztikus! Legalább ötször megnéztem, és rögtön tudtam, nekem is kell ilyen hagyományos albumot csinálni! Elkezdtem a témában való keresgélést. Első kérdés, nem kérdés, kinek készítsem? Unokaöcsém Vikije névnapomra meglepett egy Gyugyi féle Zsolnay könyvvel. Annyira örültem a könyvnek, hogy elhatároztam, én is veszek vagy készítek valami olyan dolgot, aminek Ő is annyira örül, mint én ennek a könyvnek. Nos, Ő lesz az első delikvensem, akinek scrapbook albumot fogok készíteni.